2014. december 18., csütörtök

2.Tomorrow.

Kikászálódtam a francia ágyamból, és ránéztem a velem szemben lévő fali órára. Késésben vagyok. Sietősen lepattantam a padlóra, és ezt az összeállítást gondoltam gimnáziumba illőnek. Lekocogtam a lépcsőn, és gyorsan elvettem az uzsonnám a pultról, majd kiszaladtam a házból, ahol apám már a kocsiban ülve várt. Pár percen belül már az iskola kapuját átlépve integettem Yakamarának, aki odalépkedett hozzám, és mosolyogva köszöntött.
- Azok a fiúk nagyon sokat néznek ide. - pillantottunk oda egyszerre, farkas szemet nézve velük.
- Hagyd. - hagy nézzenek.
Elkezdődött az első óra. Történelem. Az óra már tíz perce elkezdődött, amikor belépett az a fiú, aki a minap megkínált egy szál cigarettával.  Mivel már csak mellettem volt hely, lazán helyet foglalt, és ölbe tett kézzel nézett a tanárnőre
- Adrian, mégis mire véljem ezt a késést?! - csattant fel a tanárnő.
- Bocsánat. - mondta unottan a mellettem kényelmesen ülő fiú.
- Kezd el írni a vázlatokat a tábláról. - sóhajtotta, majd tovább haladt az anyaggal. Én is olvastam volna a következő részt, amikor valaki belebökött az oldalamba.
- Van egy tollad? - suttogta.
Szó nélkül odaadtam az egyik kéken fogó tollamat, és visszatértem az órához. Sokáig kérdezgetett, sőt, mondhatnám vallatott a mindennapi dolgaimról, de a végén már nem is válaszoltam neki, és csengetéskor összepakoltam, és kimentem szünetre. Köszönés nélkül ledobta az asztalomra a tollat, és kiviharzott a teremből. Meglepődötten néztem utána, majd hirtelen ötletemből kifolyólag utána szaladtam, utolértem, és megfogtam a csuklójánál fogva.
- Mi a baj? - néztem rá.
- Te. - válaszolta hidegen, majd elvette a kezét a kezem közül, és sarkon fordulva elment.  Hirtelen fura érzést éreztem, lelkiismeret furdalást, vagy valami olyasmit. Pedig nem csináltam semmit...
A következő órák hamar elmentek, és tudtommal Adrian mindegyik órát ellógta..
Órák után kimentem az iskola szárnyas ajtaján, és a fiúcsoport megint ott állt, de most ránk sem nézve. Yakamara még ott maradt, én pedig gyalog indultam haza. Fél óra múlva már otthon ültem, és  szokásomnak eltérően a telefonomat nyomkodtam. Vacsora nélkül elmentem lezuhanyozni, majd átolvastam a tanulnivalót, és lefeküdtem aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése